1. Mexikóváros I.

Üdvözlet Mexikóból!

Szerettem volna a napokban leírni, hogy miért is jöttem ide, de most ez nem jött össze. Picit arról is írhattam volna, milyen jól teltek az eddigi 2012-es napjaim a barátokkal, családdal. Például arról is, hogy mennyire élveztem Simon Kaci kiállításának megszervezését, és azt az estét, ahová sok barátom eljött, és utána egy remeket vacsiztunk, szóval igazán jól jött a remek társaság azokban az órákban, amikor azt sem tudtam, hogy végül Thaiföldre, vagy Mexikóba menjek. Végül az utolsó pillanatban sikerült mindent elengednem, és elfogadnom azt, hogy csak paráztam jobbra-balra.

Ami még megemlítendő, hogy indulás előtt minden nap tudtam meditálni, és már régen csináltam ilyet, hogy minden nap nyomtam egy Kundalini meditációt. Nem is emlékeztem, hogy ennyi üdvös hatása lehet. Megint mélyebben kezdtem érezni dolgokat, használtam jobban a képességeimet. Talán ahhoz nem volt elég még sem, hogy egy olyan kiállítás megnyitót tartsak, amilyen tényleg szerettem volna, de legalább elég messzire menekültem a negatív kritikától. :)

Vasárnap: az élmények már Budapesten elkezdődtek. Nem aludtam sokat, de amit aludtam, az jól esett. Aztán simán összepakoltam mindent, és egyik barátnőm, volt kolléganőm eljött értem a Kertészbe. Megkértem, hogy én vezethessek, úgyhogy a jóvoltából kiszáguldhattam Ferihegyre. Tök jól esett, mert így időm sem volt izgulni.

Budapesten továbbra is alig vannak repülőjáratok, a reptér pangott az ürességtől reggel 9-kor. Ellenben kiderült, hogy egy barátomék, Markék is kint lesznek, mert Yussel utazott haza Kubába, szóval a váróban még vele is összefutottam. 

Párizsba időben érkeztünk meg, persze én így is futottam a két terminál között, merthogy csak egy órám volt átszállni, és ugye már 45 perccel előtte a kapuban kell lenni. Persze hiába a nagy rohanás, noha időben ott voltam a kapuban, nyilván másik ötszáz ember is ott volt. Úgyhogy végül volt időm pisilni többször is, meg magamba tömni egy szendvicset. Nálam aranyszabály, hogy üres gyomorral nem repülök, miután egyszer 13 évesen emiatt rodeózott végig a gyomrom egy Rómába tartó járaton.Nem is volt az olyan régen! :)

Hát igen, 500 embernek kellett 60 perc, mire beszálltunk a gépbe, és noha a gép átkozott nagy volt, de belül igencsak szűkös volt a hely, úgyhogy még mire mindenki le is ült, elhelyezkedett, már egy óra késésben voltunk.A gép TELE volt. Az egész úgy tűnt, mint Noé bárkája, basszus, mindenhol volt valaki, és nagyon kevés volt a tér. 

Végül felemelkedett ez a súlyos vasmadár velem. Megmondom őszintén, nagyon jól tettem, hogy vészkijárathoz ültem, mert ki tudtam nyújtani a lábamat. Ettől függetlenül a szolgáltatások 

színvonala a kaján kívül eléggé kiábrándító volt. Azt hittem, hogy lesz előttem valami kis képernyő, és kiválaszthatom, milyen filmet nézek, meg zenét hallgatok, de frászt, turista osztályon a mennyezeten van néhány képernyő, mint a buszokban, aztán azt nézed, amit adnak. Igen ám, csak a fülhallgató nem működött, illetve az igen, de az én karfámban az adóegységet be sem lehetett kapcsolni. Úgyhogy a filmeket némán néztem.

A kaja tényleg finom volt, és elég is. Viszont a 12 óra nem, hogy megtanuljak spanyolul, vagy megnézzem a kedvenc sorozatom pár epizódját. Végül is egy-egy kis alváska, séta, üdítőzés, vagy 

kajálás és pisilés között "alig maradt időm" a saját kis hóbortjaimnak.Azt nem mondom, hogy elillant az idő, mert végtelen hosszúnak tűnt az a 12 óra, de okés volt. 

Ami számomra igazán nagy meglepetés, hogy láttam egy csomó jeget. Igen, Grönland és Kanada felett repültünk, én nem igazán tudom, miért, de állítólag mindig így mennek, mert nem jó tenger felett repülni. Nos, én szerintem igazán mindegy, hogy egy 500 fős gép tengerbe, vagy az Északi sark jegére "huppan". Mindenesetre gyönyörű volt, igaz, szerettem volna kiszúrni egy jegesmedvét a táblákon, de nem volt egy sem, úgyhogy jelentem, lehet, hogy kihaltak.

Mexikó felülről igazán elképesztő volt az éjszakai fényekkel. Annyira sűrűn égtek egymás mellett az utcai és más lámpák, hogy az egész egy aranyszálakból font szőttesnek hatott. És mindez addig, amíg a szem ellát. A távolban fekete hegyek körvonalai sejlettek fel.

Nem gondoltam volna, hogy az erőpróba igazából megérkezéskor történik, ahol elég nagy sorokat kellett kiállni a bevándorlásnál, meg a bőröndös szalagnál. A bőröndöm persze megsérült, és ugye ilyenkor kell róla papír... nos az 500 utasra egy mexikói kollegina jutott, úgyhogy egy órát álltam sorba, már nagyon rossz állapotban, mire ezt megszereztem. 

Ezután még mindig nem ért végen, mert át kellett mennem a vámon, de nem nyittatták ki velem a bőröndöt. Igaz, semmi érdekeset nem hoztam magammal. 

Kabir, a program főszervezője már nyilván jó ideje várt rám kint. Ő vitt el a hotelbe, ahol már páran 

A szobám egyszerű, de tiszta, ennél több nem kell. Mellékelek egy képet a kilátásról. így reggel. megérkeztek a csoportból. A hotel igazán előnyös helyen van, és egy olyan részen, ahol nappal lehet sétálgatni, elvileg nem veszélyes. Majd most kiderül hamarosan.