2011. november 18., péntek

‎(Illyés Gyula után) egy (nyitott) mondat a válságról

Hol válság van,
ott válság van
nemcsak a médiamárktban,
nemcsak a Zara kabátban,

nemcsak a középosztályban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó részeg hányásban,
ott válság van

nemcsak a fürdővízben
lebegő szőrszálban,
vagy az ózonlyukban,
drága autónkban,

nemcsak az Orbán Viktorban
vagy az únióban,
ott válság van
nemcsak a moziban

pattogtatott popcornban,
a diszkókban, a pornóban
s abban, ahogy a kurvák
magukat zúzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt táskába
becsúszó
vastag borítékban,

a szájfénytől szexin
megcsillanó ajkakban,
ott válság van
nemcsak a szépen

sminkelt hamis arcvonásban
s e maszkban már szótlan
senyvedő csajokban,
a könyörtelenül

pöfögő forgalom zuhatagában,
kitágult pupillában,
ott válság van
nemcsak a remek 
natúrkozmetikumban,
a valóvillában, popdíva vízágyban

hol válság van,
ott válság van
nemcsak a görcsösen
fizető tenyerekben,

ásványvízben, a színházban,
koldusnak dobott adományban
vagy épp a jótettben,
bliccelésben, kényelemben,

ott válság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

külön minden csermelyben,
immár ott, az ereidben;
nemcsak a lázadásban
vagy nylonharisnyában

s éppen így 
a nemzetek nyomorában;

hol válság van, ott van
jelenvalóan minden elmében,
de talán nincs még ott, belül legmélyen…