ÉRKEZÉS YORKBA - ELSŐ AU-PAIR BLOGOM :)

jun 15, '07 4:08 pm for everyone

    Kedves mindenki,
tegnap délután apa elvitt a határig, aztán Martin kijött elém Rajkára és bevitt Bratislavába. Elmentünk hozzá, egy barátjával lakik egy egészen csinos és kényelmes lakásba, aztán vacsorázni mentünk egy olasz étterembe. A kaja nem bűvölt el, meg a kiszolgálás sem, de azért jól éreztem magam. Fene egy ízlésem van! Pozsony belvárosa gyönyörű, noha nem vagyok nacis, azért meg kell mondanom, jobban éreztem volna magam, ha akad egy-két magyar felirít, vagy hallok magyarokat az utcán. A város többi része dinamikusan fejlődik, de igazából csak most indult be. A történelmi rész viszont ápolt, tele van pubokkal, az épületeket szépen felújították.
Ennyit erről.
A repülőutat túléltem, 2 és fél óra volt, és egyszer volt egy egészen nagy turbulencia, amikor éppen a wc-n voltam, szóval  ott kapaszkodtam meg :) Egészen beijedtem viszont, amikor közölték, hogy odalennt 12 fok van, ami végül be is igazolódott. Milyen jó, hogy eltettem a két rövidgatyám, és kitettem a pulcsik java részét a túlsúly miatt (végül is a bőröndöm így is 24 kg volt, de elnézték szerencsére). Manchasterből végül nem ment közvetlen vonat Yorkba, elvileg a sok eső miatt, de lényegében ugyanazon az útvonalon utaztam, csak egyszer át kellett szállnom. A táj csodálatos, minden nagoyn zöld, és a házak pedig olyanok, mint a filmekben, vöröstéglásak mindenütt, és minden faluban egy ódon gótikus templom.
A családot látva első látásra el akartam futni, már az autó is nagoyn redva volt, meg a gyerekek, és a nő is, de egyébként titkon erre számítottam. Mondanom sem kell, ezek után a ház is olyan, mint ahová a bomba odavágott. Az előző au-pair ugyanis 10 napja már elment, és nekik maguknak nem futja az energiából takarítani, szóval, nem túlzom, tényleg nem mertem hová ülni.
A nappali nagy ablaka a hátsó kertre néz: itt legelnek a birkák, meg egyéb állatok, van sok kutya, cica, amik néha behoznak magukkal a lakásba is egy-egy adag kakikát :)
A gyerekek azonban aranyosak, nekem a legkisebbel kell nagyrészt foglalkoznom, Luke, ő a kisfiú, a másik két lány, noha alig idősenn, már nagyon önálló.
Kicsit ugyan megijedtem, de most tudom, hogy ezt végigcsinálom. MIndenekelőtt kitakarítom a házat, aztán meg kell tanítanom nekik, hogyan őrizzék meg. Egyébként egészen engedelmesek.
Az angoljukat ugyan nehezen értem, de a nő nagoyn szépen beszél, és sokat dícséri, hogyan beszélek.
Azért azt nem tudom, hogyan fogom majd a macskapisiszagot kivenni a bőrömből, ha több hónapon át ittleszek, viszont az biztos, hogyha egyszer itt kisüt a nap, és nem lep el minket a víz (az állatokat már ellepi), akkor nagyon szép lesz.
Hát, ennyit tudok írni, már vacsiztunk spaghettit, amiben hús helyett szója volt, remélem, nem fogok nagyon éhezni. Elég hűvöss idebenn a levegő, de azért majd túlélem, szerencsére két pulcsim van. A gyerekek persze szandálban, meg rövidgatyóban, csakúgy mint anyu is. "Mert nekik nem fázik a bőrük", ahogy öreg Fellini mester mondta vala!
Ölelek mindenkit,
Norbert

Tags: YORK AU-PAIR

MÁSODIK NAP

jun 16, '07 3:47 pm for everyone

Hát, egészen ingadozom, van, hogy remekül érzem magam, van, hogy inkább visszamenekülnék a civilizációba. MIndenesetre igaza van annak, aki azt mondja, ezt is meg kell tapasztalni. A vidéki élet gravitációját, itt mindenhez tapad a sár, meg a kaki, főleg a gyerekekhez. Ma reggel még azt gondoltam, ki tudok belőle maradni, de aztán délután a gyerekek kicibáltak a házból, és mentünk gagonyázni. Hamarosan bolhás leszek, az már teljesen biztos, mint mindegyik a gyerekek közül.
Ma azonban a szalmonellától is elkezdtem félni, mikoris takarítás közben (elkezdtem a nappali nevű állatkerti helyiséget rámolni) megtaláltam a macskakakikat, a több hónapos almamaradványokat, szerencsére emberi maradványokat nem találtam.
A gyerekek persze egyáltalán nem értették, hogy miért takarítok, folyton kérdezték, miért kell tisztának lenni? És persze nem tudtam választ adni, de valahogy mégiscsak kell. De nekik tényleg más kapcsolatuk van a földdel, főként akkor láttam, amikor a kisfiú a kakis wc-papírt erősen szagolgatni kezdte. Végül is....
Szóval, néha azt gondolom, fel kellene adnom, de aztán összeszedem magam.
A gyerekek tulajdonképpen aranyosak, nem túl intelligensek, mitől is lennének azok, hiszen egész nap nem csinálnak semmit, a ház tulajdonképpen az ő dirodalmuk, az anyuka pedig kimenekül egy lakókocsiba az udvaron, ahol úgy tesz, mintha a farmmal dolgozna.
Egyébként tényleg érdekes, mi történik, ha a gyerekeket ennyire magukra hagyják. Gyakorlatilag mindent megesznek, amit a földön találnak, és mindent túlélnek. Remélem, én is túlélem, de azért nem szándékozom egy évet lehúzni itt, azt senki se gondolja! :)
Hú, még szerettem volna érdekes dolgokzól írni, de leragadnak a szemeim 3 óra takarítás után, aztán tovább nyűttek a gyerekek, autóverseny, hintáztatás, kődobálás, bújócska, szóval, bejövök nekik, csak bírjam szuflával. Úgy, hogy kaját alig eszünk, és húst ugye egyáltalán nem. Az mindenesetre már  leesett előttem, hogy közel sem napi 5 órát fogok dolgozni, és a nő bármikor lelép, amikor csak gondolja.
de egyébként a vidék csodálatos. mármint maga a csend, a színek, ma picit sütött a nap, gyorsan fényképeztem is, majd felteszem őket mindjárt. csináltam egy vicces videót is Luke-ról, amint kergeti a pulykákat. Szóval itt most ezek az események. Napomat az koronázta meg, hogy a páva felfútta a hátulját, és kitárta a faroktollait.

Tags: YORK AU-PAIR

EGY YORKI SZABADNAPOM

jun 17, '07 4:37 pm for everyone

Ahogy reggel értettem, a mai napom szabad volt. Legalábbis a nő annyit mondott, hogy ha nem akarok, akkor ma nem kell dolgoznom, majd elhúzott otthonról, és a gyerekek kezdték a cirkuszt. Később elmentünk szupermarketbe, ahol a vasárnapi bevásárlás dupla annyiba került, amennyi a heti fizetésem.
Aztán nekiláttam a fürdőt kitakarítani, kemény két órás munka volt, mivel rengeteg helyen már gomba nőtt, amit le kellett kaparni, no meg ne beszéljünk megint az itt-ott fellelhető kakidarabkákról, amelyek igazán terített asztal a mezőről beszabaduló legyek számára.
Hát, ez van! Most már a fürdő tiszta, még talán fél napig. A tegnap kitakarított nappalin már egyáltalán nem látszik, és a bűz most picit rősebb: a mai játék során ugyanis a gyerekek kintt dagonyáztak a disznókkal, majd ittbent a szőnyegen.
Délután, és a szabad napom ebből állt, elküldtem a jelentkezésemet két munkahelyre, de nem hiszem, hogy bármi is történik.
Majd persze, mivel anyukának itt volt a barátja, akivel kint ittak a lakókocsiban, délután a gyerekek unatkoztak, szóval mennem kellett hintáztatni. Viszont a szomszéd mezőn a lovak kíváncsiak lettek ránk, szóval odamentünk a kerítéshez, és megsimogattuk az összeset. Vagy tizet legalább, igazán nagyon aranyosak voltak. TAláltam lófarokszőrt, úgyhogy elkötöttem az egyik szemölcsömet. Kíváncsi vagyok, bejön-e a paraszti taktika, de mint látjátok már a népi gyógymódokat is használom. A vacsora, gondolom a boyfriendnek köszönhetően nagyon finom volt, rengeteg sült zöldség és csirke! viccesek ezek a vegák!
Azt kell, hogy mondjam, eléggé jól érzem magam, kezdem átveni a vidéki ritmust, itt az idő nagyon lassan telki. A kakaskák reggel már kukorékolnak, vagy ha nem, hát Luke biztosan 8kor már jön az ajtómon dörömbölni, hogy reggel van.
Szóval, ez volt a szabadnapom, holnap munkanap lesz! Egyébként, gondolom a nő azért késlelteti a bicikli megcsináltatását, mert így legalább nem tudok elmenni sehová. De azért kíváncsi leszek, mi lesz: pénteken ki kell majd fizetnie az első hetet, és a vonatjegy árát is, ami 22 font volt. Ha addigra nem lesz kész a bicikli, azért nagyon el kell gondolkodnom azon, hogy értemes-e maradnom, vagy ne vegyem-e fel a kapcsolatot azzal a remek ügynökséggel, akiken keresztül Ildi is kapott családot.
Egyébként az is érdekes, hogy a nem tudom hány éves (3-4) kisfiúnak egyáltalán fogalma sincsen, mik azok a hónapok, de még az évszakok sem. Ma próbáltam megtanítani őket neki, de egyáltalán nem ment. Nincs memóriája, de mindenesetre az állatok nyelvén ért, szeret csókolózni a pónival, engem meg csak harapdál a dög. Jó kis farmer lesz belőle.

Tags: YORK AU-PAIR

MEGSZOKNI VAGY MEGSZÖKNI?

jun 19, '07 10:50 am for everyone

Hát, igen, mindig amikor valami újdonság köszönt az ember életébe, akkor az elején még a rossz oldalát is képes nem észrevenni. Idővel, amikor azonban monotonná válik a dolog, mert egy puszta tányérpakolás is egófortyogásban törhet ki. Azt hiszem, most léptem be a küszöbön: be vagyok idomítva, most már ez munka, amit komolyan kell venni és napról napra megküzdeni saját magaddal.
Tegnap Luke-kal átmásztunk a szomszéd földjére, ahol kb. 40-50 ló legelészik, nagyon szépek. Luke azonnal közéjük vetette magát, és a lovak érdeklődve nézegették, szagolgatták. Valószínű a kisgyerek reménytelen tanuló lesz, azt látom, hogy egy szikrányi értelem sem szorult belé, és a tudod-e kezdetű kérdésektől feláll a szőr a hátán, de az biztos, az állatok nyelvén nagyon jól ért. Mondjuk inkább pontosan arról van szó, hogy éppen úgy kommunikál az állatokkal, mint ők egymás között.
Én, beszilárduló felnőttként már inkább azt néztem, hogy egy ló se kerüljön mögém, és ne harapjon meg. Egy idő után nagyon félelmetessé vált a helyzet, mert pár perce alatt azon kaptam magam, hogy az összes ló odacsoportosult körénk, és Luke még mindig csak azt akarta tudni, melyiket hogy hívják. A kutyát, amit szellemesen csak Dognak hívnak persze nem tudtuk lerázni. Az az eb bármilyen szögesdróton képes keresztüljutni, és ott kavarta nekünk a szart. A lovak egy idő után megelégelték, és körbeállták, majd elkezdték követni. Mindez oké is, de persze félelmében mellém áltt, szóval gyakorlatilag ott voltam én is a kör közepén. Luke hallani sem akart róla, hogy induljunk, olyan jól érezte magát, de én akkor gyakorlatilag megragadtam a karját, és elcibáltam. Nem igazán értette, mi van, de nem is magyaráztam el neki. Ő azóta is szeretne újra átmenni, én meg azóta már nem akarok lovakat simogatni.
Éjjelre a nő bekapcsolta a riasztót, én meg persze háromkor arra ébredtem, hogy mennyire szomjas vagyok. Csakhamar be is indult a riasztó, és az egész ház egy nagy darab vinnyogássá vált. Igencsak beszartam, mert nem tudtam, mit tegyek, hogy ki fog-e jönni a rendőrség, vagy a szomszédok. Először inkább úgy gondoltam, rákenem a macskára, és visszafeküldtem, de aztán nem bírtam. A nő a lelkemre kötötte, hogy bármikor utol tudom érni a telefonon, szóval, gondoltam, felhívom, és elkérem tőle a kódot. Ki is csngett, hallottam, hogy a ház felső szintjén vol a telefon, de semmi. Akkor felmentem, de mindenki nyugodtan aludt, négyen egymás hegyén hátán, szóval fogalmam sem volt, melyik kinek lehetett az anyukája vagy testvére. Akkor írtam egy sms-t a nőnek, hogy küldje el a kódot. A másik telefonjára, mert azt gondoltam, lehet, hogy nincs itthon, és ezt a mobilt ittfelejtette. De semmi. Közben még a riasztón található telefonszámot is felhívtam, de szerencsére nem vették fel. Közben hallom, hogy a kültéri riasztó elhallgatott, és egy pár perc után a belső is végül. Jó éjt...
Másnap a nő bevallotta, hogy ők végig aludtak, nem hallottak semmit. Akkor meg minek beélesíteni a riasztót, hogy ne tudjak vizet inni se? Persze megígérte, hogy megkapom a kódot, de ez nem hiszem, hogy végül meg fog történni. Ezentúl bekészítek egy vödör vizet éjjelre a szombámba, mindenre fel kell készülnöm, a házat ugyanis nagyon védik - úgy tűnik, tőlem.
Mára már picit elfogyott a türelmem itt, de nem szabad feladnom. MInden sokkal könnyebb lenne, ha a gyerekeket olyan módon nevelik, hogy nyitottak, érdeklődőek legyenek. A kisfiú éppen a "miért" periódusában van, tehát bármit csinálok, vagy kérek tőle, csak azt kérdezi, hogy miért. Csak azt lehet csinálni, amit ő szeretne, valódi kis zsarnok. Ő még azonban egészen kezelhető a két lányhoz képest, akik nagyon élvezik, ha pont az ellenkezőjét csinálják, amit kérek. Soha senki sem parancsolt nekik, és nyilván most már nem lehet. Nem tudom, hogyan lesznek valaha is képesek dolgozni, vagy suliba járni, ha ennyire öntörvényűek. Ha valakit tud tanáocsot adni, nagyon jó néven veszem!
Ma az ablakokat pucoltam le, meg a könyvespolcokat, mondanom sem kell, ott is rengeteg könyvben olvasmány helyett macskakakit találtam.
Sokan, látván a képeket a szomorú valóságról, azt írjátok, inkább meneküljek. De az angolok hírhedten rettenetesen koszos népség, szóval, ki tudja, máshol nem találnám-e magam ugyanilyen helyzetben. Szóval, inkább bíztatásokat, és tanácsokat kérnék, bárki is ír nekem.
A bicigliről semmi hír továbbra sem: azt fogom mondani a nőnek, hogy holnap találkozó van más magyarokkal, és oda szeretnék menni. Persze, erre talán inkább felajánlja, hogy bevisz kocsival, és akkor paff... valami okosabbat kell kitalálnom.
Ölelek mindenkit szeretettel:
Norbert

Tags: YORK AU-PAIR

DEPRESSZIÓ? HONVÁGY? SZERETETHIÁNY?

jun 19, '07 4:44 pm for everyone

Tény, hogy ilyen friss levegőn ennyi időt még sohasem töltöttem, és a színek csodálatosak. A fű ZÖLD, a levegő átlátszó, és az ég kékjét is látni néha egy egy felhőréteg között. Éjjelente nem nagyon van sötét, nincsen csillagos ég, de mondjuk nem gondoltam lecsekkolni, hátha a póni megmerénylene.
Ma a szomszéd telken egy traktor üzemelt, mennyire zavaró volt a fülnek a gépzaj! Már napok óta nem hallottam zajt! Luke, aki már két napja nem cserélt ruhát, és igazán elviselhetetlenül bűzlik a trágyától, aohgy kimentünk, és beleszagolt a levegőbe, azt mondta: Mi ez a bűz? A traktor éppen akkor nyomatott egy nagy adag feketét a levegőbe. A trágyaszag bezzeg nem bántja az orrát, gondoltam ellenkezve, de azért belegondoltam, hogy mennyire érdekes, hogy egy kis füstre azonnal fujjogott, miközben mi, vagy ti, vagy bárki nagyvárosiak töménytelen mennyiségben ebben élünk, és én itt meg finnyáskodom a trágyaszagra, ami azért nem fog tüdőrákot okozni! Szóval, helyretettem az értékrendemet.
valahogy nem sikerül összeraknom magamban, hogy miért is jó gyerekeket csinálni úgy, ha nem te neveled fel őket. Másra hagyni a nevelésüket, én meg eljövök máshonnan, hogy a kis akcentusommal valahogy "neveljem" őket. Nem is nevelés ez, mert inkább túlélésről van szó részemről velük.
A másik, meg hogy néha eszembe jut, hogy talán az otthon az valami olyasmi, ahol a barátaim vannak, és a család is. Szóval, végső soron bárhová is mehetek, de ha nem láthatom a barátaim és a családom bőrét, mosolyát, akkor egyedül vagyok, és nem érek semmit, elfújhat a szél.
De aztán arra gondolok, hogy talán így megmutatom, hogy kemény vagyok, és meg tudom csinálni, és talán a szerencse mellém fog szegődni, és egy nap a sikeres angliai nagybácsiként vehetek részt és figyelhetem majd kisMirtill útját.
franc tudja

Tags: YORK AU-PAIR

MEZŐ	jun 20, '07 1:25 pm for everyone

Ma végre átmentünk arra a mezőre, ahová régóta vágytam. A jobb oldali szomszédnál már voltunk, ugye ott legelnek a lovak. A bal oldalon azonban egy csodálatos mező van, magas fűvel, meg virágokkal is itt-ott. Ma átmentünk oda, jött velünk Rosie, a nagyon kedves kecske (asszem kecske), meg persze a Kutya. leheveredtünk a fűbe, meg futkoztunk, jó volt, és ma nagyon szép napsütéses idő volt bárányfelhőkkel!
Ma már este is dolgozom, mert a nő elmegy szórakozni. Azt egy héten kétszer fogja megtenni, mint jelezte.
Beosontam a garázsba, és láttam a biciklit. Azon kívül, hogy tele van csirkeszarral (gondolom, majd letakaríthatom), és roszdás, nem úgy tűnik, hogy baja lenne....
Közben felvettem a kapcsolatot két új ügynökséggel. Ha nagyvárosba tudnék családhoz szegődni, akkor gyorsan kapnék más munkát is. Bár lehet, hogy türelmetlen vagyok, de egy londoni családnál akár több időt is ellehetek, és amikor már magabiztosabb az angolom egy munkainterjúhoz, hát akkor nekilátnék munkát keresni.

Tags: YORK AU-PAIR

EGY HÉT UTÁN

jun 23, '07 8:32 am for everyone

Az idő itt úgy telik, mint gyerekkoromban, amikor vártam valamire. Lassan. A napok komótosan követik egymást, és hiába keresem azt az érzést, mint máskor: hú, máris péntek lett?
Az elmúlt napok kakisak voltak. A kisfiú mindig ellátott valami kellemes látvánnyal, hol a fürdőszoba padlóján, hol fürdetés közben. Van, hogy egész nap néhány "csibésztallér"-ral a fenekében futkározik, eddig nem is értettem, miért olyan büdös, kérdeztem, nem zavarja-e, de mondta, hogy ő nem érzi. A nővérei pl nem hajlandóak utána fürdeni közvetlenül. Bár ez a fürdés dolog is csak véletlenszerű. Azokon a napokon fürdenenek, amikor nekem eszembe jut, hogy fürödjenek.
Anyuka alkoholszeretete egyre egyértelműbb előttem. Egyik vacsoránál eldicsekedte, hogy már 13 éves kora óta iszik. Persze a gyerekek is alig várják, hogy már ihassanak, a nagyobbiknak esténként jár egy ujjnyi sör. Csak, hogy megszokja.
Két napja megérkezett az apuka. Fehér bőrű, nagy sörhasú, de amúgy vékony, szőke viking. Beszédéből jómagam nem sokat értek, de nem is beszélgetünk. Másokkal sem nagyon beszélget, max, ha bejön egy macska, káromkodik egyet. Noha egész nap a házban van, a gyerekekhez hozzá sem nyúlna, szóval, nem lett segítségemre.
Tegnap megkaptam a pénzem, kaptam 5 font borravalót! Egyszerűen fantasztikus! Már nagyon gazdag vagyok :) Kár, hogy nem órabérem van, mert akkor tényleg nagyon jól keresnék. Tegnap pl 14 óráztam, mivel este a szülők elmentek berúgni. Mondjuk már eleve részegen indultak el, és anyuka gondolta, hogy picit beszélget velem, de én elmenekültem. Kérdezte, jól érzem-e itt magam, hát hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak.
Ma viszont szabadnapom van, és a gyerekeknek megmondtam, ma nem játszom velük. Szeretnék délután bemenni ebbe a hatalmas városba, de esik az eső. Csak remélhetem, hogy eláll.
Mindenesetre boltba el kell mennem, mert kell magamnak egy-két dolgot venni. Nagyon-nagyon bízom abban, hogy előbb, és nem utóbb le tudok lépni innen!
Igen, lehet, hogy egy nagyvárosi bűzben majd hiányozni fog a vidék varázsa, de egyébként, ha csak a szomszéd tanyán találok családot, már ez is olyan, hogy fésülik a füvet is!

Tags: YORK AU-PAIR

VASÁRNAP MAGYAROKKAL

jun 24, '07 5:22 pm for everyone

Tegnap felhívtam egy magyar lányt, Katalint, a számát még az elődöm hagyta itt, nagyon rendes tőle.
Ma találkoztam vele kora délután, és még egy másik magyar lánnyal. Timivel. Ők már régóta itt vannak, au-pairként kezdték. Kati nagyon határozott, és céltudatos, és mérnüki végzettsége van. Eleinte a Tescónál dolgozott irodában, most már egy nagyon kellemes munkahelye van.
Kicsit lődörögtünk, aztán elmentünk egyikükhöz. Bár Kati sokat panaszkodott az ottani koszra, én abból semmit sem tapasztaltam!
Később csatlakozott hozzánk Gábor is, aki Balázs előtt volt aupair annál a családnál, akinél én vagyok. Ő sem bírta sokáig. Mind nagyon bíztattak, hogy ezeknél bármely család csakis jobb lehet, és hogy hagyjam ott őket.
Sokat beszégettünk, és nagyon értelmes dolgokról, igen jól éreztem magam. Meg igazi emberek között voltam!!! Amúgy sokszor, amikor külföldön vagyok, nagyon gagyi magyarokkal találkoztam, de ők mindhárman lenyűgöztek.
Főztem is nekik egy finom olasz vacsit nagy lelkesedésemben!
Közben várom a fotókat egy dél-angliai családtól. Nagyon messze vannak innen, de csodálatos helyen, a tengerparttól 5 percre laknak, és sokkal melegebb is a klíma. Két fiú van, 7 és 11 évesek, szóval ez sokkal jobb lenne, és nyelvtanulni is lenne lehetőségem. Már mindent lebeszéltünk, de azért még a fotókat megváro