ÉRKEZÉS YORKBA - ELSŐ AU-PAIR BLOGOM :)

jun 15, '07 4:08 pm for everyone

    Kedves mindenki,
tegnap délután apa elvitt a határig, aztán Martin kijött elém Rajkára és bevitt Bratislavába. Elmentünk hozzá, egy barátjával lakik egy egészen csinos és kényelmes lakásba, aztán vacsorázni mentünk egy olasz étterembe. A kaja nem bűvölt el, meg a kiszolgálás sem, de azért jól éreztem magam. Fene egy ízlésem van! Pozsony belvárosa gyönyörű, noha nem vagyok nacis, azért meg kell mondanom, jobban éreztem volna magam, ha akad egy-két magyar felirít, vagy hallok magyarokat az utcán. A város többi része dinamikusan fejlődik, de igazából csak most indult be. A történelmi rész viszont ápolt, tele van pubokkal, az épületeket szépen felújították.
Ennyit erről.
A repülőutat túléltem, 2 és fél óra volt, és egyszer volt egy egészen nagy turbulencia, amikor éppen a wc-n voltam, szóval  ott kapaszkodtam meg :) Egészen beijedtem viszont, amikor közölték, hogy odalennt 12 fok van, ami végül be is igazolódott. Milyen jó, hogy eltettem a két rövidgatyám, és kitettem a pulcsik java részét a túlsúly miatt (végül is a bőröndöm így is 24 kg volt, de elnézték szerencsére). Manchasterből végül nem ment közvetlen vonat Yorkba, elvileg a sok eső miatt, de lényegében ugyanazon az útvonalon utaztam, csak egyszer át kellett szállnom. A táj csodálatos, minden nagoyn zöld, és a házak pedig olyanok, mint a filmekben, vöröstéglásak mindenütt, és minden faluban egy ódon gótikus templom.
A családot látva első látásra el akartam futni, már az autó is nagoyn redva volt, meg a gyerekek, és a nő is, de egyébként titkon erre számítottam. Mondanom sem kell, ezek után a ház is olyan, mint ahová a bomba odavágott. Az előző au-pair ugyanis 10 napja már elment, és nekik maguknak nem futja az energiából takarítani, szóval, nem túlzom, tényleg nem mertem hová ülni.
A nappali nagy ablaka a hátsó kertre néz: itt legelnek a birkák, meg egyéb állatok, van sok kutya, cica, amik néha behoznak magukkal a lakásba is egy-egy adag kakikát :)
A gyerekek azonban aranyosak, nekem a legkisebbel kell nagyrészt foglalkoznom, Luke, ő a kisfiú, a másik két lány, noha alig idősenn, már nagyon önálló.
Kicsit ugyan megijedtem, de most tudom, hogy ezt végigcsinálom. MIndenekelőtt kitakarítom a házat, aztán meg kell tanítanom nekik, hogyan őrizzék meg. Egyébként egészen engedelmesek.
Az angoljukat ugyan nehezen értem, de a nő nagoyn szépen beszél, és sokat dícséri, hogyan beszélek.
Azért azt nem tudom, hogyan fogom majd a macskapisiszagot kivenni a bőrömből, ha több hónapon át ittleszek, viszont az biztos, hogyha egyszer itt kisüt a nap, és nem lep el minket a víz (az állatokat már ellepi), akkor nagyon szép lesz.
Hát, ennyit tudok írni, már vacsiztunk spaghettit, amiben hús helyett szója volt, remélem, nem fogok nagyon éhezni. Elég hűvöss idebenn a levegő, de azért majd túlélem, szerencsére két pulcsim van. A gyerekek persze szandálban, meg rövidgatyóban, csakúgy mint anyu is. "Mert nekik nem fázik a bőrük", ahogy öreg Fellini mester mondta vala!
Ölelek mindenkit,
Norbert

Tags: YORK AU-PAIR

MÁSODIK NAP

jun 16, '07 3:47 pm for everyone

Hát, egészen ingadozom, van, hogy remekül érzem magam, van, hogy inkább visszamenekülnék a civilizációba. MIndenesetre igaza van annak, aki azt mondja, ezt is meg kell tapasztalni. A vidéki élet gravitációját, itt mindenhez tapad a sár, meg a kaki, főleg a gyerekekhez. Ma reggel még azt gondoltam, ki tudok belőle maradni, de aztán délután a gyerekek kicibáltak a házból, és mentünk gagonyázni. Hamarosan bolhás leszek, az már teljesen biztos, mint mindegyik a gyerekek közül.
Ma azonban a szalmonellától is elkezdtem félni, mikoris takarítás közben (elkezdtem a nappali nevű állatkerti helyiséget rámolni) megtaláltam a macskakakikat, a több hónapos almamaradványokat, szerencsére emberi maradványokat nem találtam.
A gyerekek persze egyáltalán nem értették, hogy miért takarítok, folyton kérdezték, miért kell tisztának lenni? És persze nem tudtam választ adni, de valahogy mégiscsak kell. De nekik tényleg más kapcsolatuk van a földdel, főként akkor láttam, amikor a kisfiú a kakis wc-papírt erősen szagolgatni kezdte. Végül is....
Szóval, néha azt gondolom, fel kellene adnom, de aztán összeszedem magam.
A gyerekek tulajdonképpen aranyosak, nem túl intelligensek, mitől is lennének azok, hiszen egész nap nem csinálnak semmit, a ház tulajdonképpen az ő dirodalmuk, az anyuka pedig kimenekül egy lakókocsiba az udvaron, ahol úgy tesz, mintha a farmmal dolgozna.
Egyébként tényleg érdekes, mi történik, ha a gyerekeket ennyire magukra hagyják. Gyakorlatilag mindent megesznek, amit a földön találnak, és mindent túlélnek. Remélem, én is túlélem, de azért nem szándékozom egy évet lehúzni itt, azt senki se gondolja! :)
Hú, még szerettem volna érdekes dolgokzól írni, de leragadnak a szemeim 3 óra takarítás után, aztán tovább nyűttek a gyerekek, autóverseny, hintáztatás, kődobálás, bújócska, szóval, bejövök nekik, csak bírjam szuflával. Úgy, hogy kaját alig eszünk, és húst ugye egyáltalán nem. Az mindenesetre már  leesett előttem, hogy közel sem napi 5 órát fogok dolgozni, és a nő bármikor lelép, amikor csak gondolja.
de egyébként a vidék csodálatos. mármint maga a csend, a színek, ma picit sütött a nap, gyorsan fényképeztem is, majd felteszem őket mindjárt. csináltam egy vicces videót is Luke-ról, amint kergeti a pulykákat. Szóval itt most ezek az események. Napomat az koronázta meg, hogy a páva felfútta a hátulját, és kitárta a faroktollait.

Tags: YORK AU-PAIR

EGY YORKI SZABADNAPOM

jun 17, '07 4:37 pm for everyone

Ahogy reggel értettem, a mai napom szabad volt. Legalábbis a nő annyit mondott, hogy ha nem akarok, akkor ma nem kell dolgoznom, majd elhúzott otthonról, és a gyerekek kezdték a cirkuszt. Később elmentünk szupermarketbe, ahol a vasárnapi bevásárlás dupla annyiba került, amennyi a heti fizetésem.
Aztán nekiláttam a fürdőt kitakarítani, kemény két órás munka volt, mivel rengeteg helyen már gomba nőtt, amit le kellett kaparni, no meg ne beszéljünk megint az itt-ott fellelhető kakidarabkákról, amelyek igazán terített asztal a mezőről beszabaduló legyek számára.
Hát, ez van! Most már a fürdő tiszta, még talán fél napig. A tegnap kitakarított nappalin már egyáltalán nem látszik, és a bűz most picit rősebb: a mai játék során ugyanis a gyerekek kintt dagonyáztak a disznókkal, majd ittbent a szőnyegen.
Délután, és a szabad napom ebből állt, elküldtem a jelentkezésemet két munkahelyre, de nem hiszem, hogy bármi is történik.
Majd persze, mivel anyukának itt volt a barátja, akivel kint ittak a lakókocsiban, délután a gyerekek unatkoztak, szóval mennem kellett hintáztatni. Viszont a szomszéd mezőn a lovak kíváncsiak lettek ránk, szóval odamentünk a kerítéshez, és megsimogattuk az összeset. Vagy tizet legalább, igazán nagyon aranyosak voltak. TAláltam lófarokszőrt, úgyhogy elkötöttem az egyik szemölcsömet. Kíváncsi vagyok, bejön-e a paraszti taktika, de mint látjátok már a népi gyógymódokat is használom. A vacsora, gondolom a boyfriendnek köszönhetően nagyon finom volt, rengeteg sült zöldség és csirke! viccesek ezek a vegák!
Azt kell, hogy mondjam, eléggé jól érzem magam, kezdem átveni a vidéki ritmust, itt az idő nagyon lassan telki. A kakaskák reggel már kukorékolnak, vagy ha nem, hát Luke biztosan 8kor már jön az ajtómon dörömbölni, hogy reggel van.
Szóval, ez volt a szabadnapom, holnap munkanap lesz! Egyébként, gondolom a nő azért késlelteti a bicikli megcsináltatását, mert így legalább nem tudok elmenni sehová. De azért kíváncsi leszek, mi lesz: pénteken ki kell majd fizetnie az első hetet, és a vonatjegy árát is, ami 22 font volt. Ha addigra nem lesz kész a bicikli, azért nagyon el kell gondolkodnom azon, hogy értemes-e maradnom, vagy ne vegyem-e fel a kapcsolatot azzal a remek ügynökséggel, akiken keresztül Ildi is kapott családot.
Egyébként az is érdekes, hogy a nem tudom hány éves (3-4) kisfiúnak egyáltalán fogalma sincsen, mik azok a hónapok, de még az évszakok sem. Ma próbáltam megtanítani őket neki, de egyáltalán nem ment. Nincs memóriája, de mindenesetre az állatok nyelvén ért, szeret csókolózni a pónival, engem meg csak harapdál a dög. Jó kis farmer lesz belőle.

Tags: YORK AU-PAIR

MEGSZOKNI VAGY MEGSZÖKNI?

jun 19, '07 10:50 am for everyone

Hát, igen, mindig amikor valami újdonság köszönt az ember életébe, akkor az elején még a rossz oldalát is képes nem észrevenni. Idővel, amikor azonban monotonná válik a dolog, mert egy puszta tányérpakolás is egófortyogásban törhet ki. Azt hiszem, most léptem be a küszöbön: be vagyok idomítva, most már ez munka, amit komolyan kell venni és napról napra megküzdeni saját magaddal.
Tegnap Luke-kal átmásztunk a szomszéd földjére, ahol kb. 40-50 ló legelészik, nagyon szépek. Luke azonnal közéjük vetette magát, és a lovak érdeklődve nézegették, szagolgatták. Valószínű a kisgyerek reménytelen tanuló lesz, azt látom, hogy egy szikrányi értelem sem szorult belé, és a tudod-e kezdetű kérdésektől feláll a szőr a hátán, de az biztos, az állatok nyelvén nagyon jól ért. Mondjuk inkább pontosan arról van szó, hogy éppen úgy kommunikál az állatokkal, mint ők egymás között.
Én, beszilárduló felnőttként már inkább azt néztem, hogy egy ló se kerüljön mögém, és ne harapjon meg. Egy idő után nagyon félelmetessé vált a helyzet, mert pár perce alatt azon kaptam magam, hogy az összes ló odacsoportosult körénk, és Luke még mindig csak azt akarta tudni, melyiket hogy hívják. A kutyát, amit szellemesen csak Dognak hívnak persze nem tudtuk lerázni. Az az eb bármilyen szögesdróton képes keresztüljutni, és ott kavarta nekünk a szart. A lovak egy idő után megelégelték, és körbeállták, majd elkezdték követni. Mindez oké is, de persze félelmében mellém áltt, szóval gyakorlatilag ott voltam én is a kör közepén. Luke hallani sem akart róla, hogy induljunk, olyan jól érezte magát, de én akkor gyakorlatilag megragadtam a karját, és elcibáltam. Nem igazán értette, mi van, de nem is magyaráztam el neki. Ő azóta is szeretne újra átmenni, én meg azóta már nem akarok lovakat simogatni.
Éjjelre a nő bekapcsolta a riasztót, én meg persze háromkor arra ébredtem, hogy mennyire szomjas vagyok. Csakhamar be is indult a riasztó, és az egész ház egy nagy darab vinnyogássá vált. Igencsak beszartam, mert nem tudtam, mit tegyek, hogy ki fog-e jönni a rendőrség, vagy a szomszédok. Először inkább úgy gondoltam, rákenem a macskára, és visszafeküldtem, de aztán nem bírtam. A nő a lelkemre kötötte, hogy bármikor utol tudom érni a telefonon, szóval, gondoltam, felhívom, és elkérem tőle a kódot. Ki is csngett, hallottam, hogy a ház felső szintjén vol a telefon, de semmi. Akkor felmentem, de mindenki nyugodtan aludt, négyen egymás hegyén hátán, szóval fogalmam sem volt, melyik kinek lehetett az anyukája vagy testvére. Akkor írtam egy sms-t a nőnek, hogy küldje el a kódot. A másik telefonjára, mert azt gondoltam, lehet, hogy nincs itthon, és ezt a mobilt ittfelejtette. De semmi. Közben még a riasztón található telefonszámot is felhívtam, de szerencsére nem vették fel. Közben hallom, hogy a kültéri riasztó elhallgatott, és egy pár perc után a belső is végül. Jó éjt...
Másnap a nő bevallotta, hogy ők végig aludtak, nem hallottak semmit. Akkor meg minek beélesíteni a riasztót, hogy ne tudjak vizet inni se? Persze megígérte, hogy megkapom a kódot, de ez nem hiszem, hogy végül meg fog történni. Ezentúl bekészítek egy vödör vizet éjjelre a szombámba, mindenre fel kell készülnöm, a házat ugyanis nagyon védik - úgy tűnik, tőlem.
Mára már picit elfogyott a türelmem itt, de nem szabad feladnom. MInden sokkal könnyebb lenne, ha a gyerekeket olyan módon nevelik, hogy nyitottak, érdeklődőek legyenek. A kisfiú éppen a "miért" periódusában van, tehát bármit csinálok, vagy kérek tőle, csak azt kérdezi, hogy miért. Csak azt lehet csinálni, amit ő szeretne, valódi kis zsarnok. Ő még azonban egészen kezelhető a két lányhoz képest, akik nagyon élvezik, ha pont az ellenkezőjét csinálják, amit kérek. Soha senki sem parancsolt nekik, és nyilván most már nem lehet. Nem tudom, hogyan lesznek valaha is képesek dolgozni, vagy suliba járni, ha ennyire öntörvényűek. Ha valakit tud tanáocsot adni, nagyon jó néven veszem!
Ma az ablakokat pucoltam le, meg a könyvespolcokat, mondanom sem kell, ott is rengeteg könyvben olvasmány helyett macskakakit találtam.
Sokan, látván a képeket a szomorú valóságról, azt írjátok, inkább meneküljek. De az angolok hírhedten rettenetesen koszos népség, szóval, ki tudja, máshol nem találnám-e magam ugyanilyen helyzetben. Szóval, inkább bíztatásokat, és tanácsokat kérnék, bárki is ír nekem.
A bicigliről semmi hír továbbra sem: azt fogom mondani a nőnek, hogy holnap találkozó van más magyarokkal, és oda szeretnék menni. Persze, erre talán inkább felajánlja, hogy bevisz kocsival, és akkor paff... valami okosabbat kell kitalálnom.
Ölelek mindenkit szeretettel:
Norbert

Tags: YORK AU-PAIR

DEPRESSZIÓ? HONVÁGY? SZERETETHIÁNY?

jun 19, '07 4:44 pm for everyone

Tény, hogy ilyen friss levegőn ennyi időt még sohasem töltöttem, és a színek csodálatosak. A fű ZÖLD, a levegő átlátszó, és az ég kékjét is látni néha egy egy felhőréteg között. Éjjelente nem nagyon van sötét, nincsen csillagos ég, de mondjuk nem gondoltam lecsekkolni, hátha a póni megmerénylene.
Ma a szomszéd telken egy traktor üzemelt, mennyire zavaró volt a fülnek a gépzaj! Már napok óta nem hallottam zajt! Luke, aki már két napja nem cserélt ruhát, és igazán elviselhetetlenül bűzlik a trágyától, aohgy kimentünk, és beleszagolt a levegőbe, azt mondta: Mi ez a bűz? A traktor éppen akkor nyomatott egy nagy adag feketét a levegőbe. A trágyaszag bezzeg nem bántja az orrát, gondoltam ellenkezve, de azért belegondoltam, hogy mennyire érdekes, hogy egy kis füstre azonnal fujjogott, miközben mi, vagy ti, vagy bárki nagyvárosiak töménytelen mennyiségben ebben élünk, és én itt meg finnyáskodom a trágyaszagra, ami azért nem fog tüdőrákot okozni! Szóval, helyretettem az értékrendemet.
valahogy nem sikerül összeraknom magamban, hogy miért is jó gyerekeket csinálni úgy, ha nem te neveled fel őket. Másra hagyni a nevelésüket, én meg eljövök máshonnan, hogy a kis akcentusommal valahogy "neveljem" őket. Nem is nevelés ez, mert inkább túlélésről van szó részemről velük.
A másik, meg hogy néha eszembe jut, hogy talán az otthon az valami olyasmi, ahol a barátaim vannak, és a család is. Szóval, végső soron bárhová is mehetek, de ha nem láthatom a barátaim és a családom bőrét, mosolyát, akkor egyedül vagyok, és nem érek semmit, elfújhat a szél.
De aztán arra gondolok, hogy talán így megmutatom, hogy kemény vagyok, és meg tudom csinálni, és talán a szerencse mellém fog szegődni, és egy nap a sikeres angliai nagybácsiként vehetek részt és figyelhetem majd kisMirtill útját.
franc tudja

Tags: YORK AU-PAIR

MEZŐ	jun 20, '07 1:25 pm for everyone

Ma végre átmentünk arra a mezőre, ahová régóta vágytam. A jobb oldali szomszédnál már voltunk, ugye ott legelnek a lovak. A bal oldalon azonban egy csodálatos mező van, magas fűvel, meg virágokkal is itt-ott. Ma átmentünk oda, jött velünk Rosie, a nagyon kedves kecske (asszem kecske), meg persze a Kutya. leheveredtünk a fűbe, meg futkoztunk, jó volt, és ma nagyon szép napsütéses idő volt bárányfelhőkkel!
Ma már este is dolgozom, mert a nő elmegy szórakozni. Azt egy héten kétszer fogja megtenni, mint jelezte.
Beosontam a garázsba, és láttam a biciklit. Azon kívül, hogy tele van csirkeszarral (gondolom, majd letakaríthatom), és roszdás, nem úgy tűnik, hogy baja lenne....
Közben felvettem a kapcsolatot két új ügynökséggel. Ha nagyvárosba tudnék családhoz szegődni, akkor gyorsan kapnék más munkát is. Bár lehet, hogy türelmetlen vagyok, de egy londoni családnál akár több időt is ellehetek, és amikor már magabiztosabb az angolom egy munkainterjúhoz, hát akkor nekilátnék munkát keresni.

Tags: YORK AU-PAIR

EGY HÉT UTÁN

jun 23, '07 8:32 am for everyone

Az idő itt úgy telik, mint gyerekkoromban, amikor vártam valamire. Lassan. A napok komótosan követik egymást, és hiába keresem azt az érzést, mint máskor: hú, máris péntek lett?
Az elmúlt napok kakisak voltak. A kisfiú mindig ellátott valami kellemes látvánnyal, hol a fürdőszoba padlóján, hol fürdetés közben. Van, hogy egész nap néhány "csibésztallér"-ral a fenekében futkározik, eddig nem is értettem, miért olyan büdös, kérdeztem, nem zavarja-e, de mondta, hogy ő nem érzi. A nővérei pl nem hajlandóak utána fürdeni közvetlenül. Bár ez a fürdés dolog is csak véletlenszerű. Azokon a napokon fürdenenek, amikor nekem eszembe jut, hogy fürödjenek.
Anyuka alkoholszeretete egyre egyértelműbb előttem. Egyik vacsoránál eldicsekedte, hogy már 13 éves kora óta iszik. Persze a gyerekek is alig várják, hogy már ihassanak, a nagyobbiknak esténként jár egy ujjnyi sör. Csak, hogy megszokja.
Két napja megérkezett az apuka. Fehér bőrű, nagy sörhasú, de amúgy vékony, szőke viking. Beszédéből jómagam nem sokat értek, de nem is beszélgetünk. Másokkal sem nagyon beszélget, max, ha bejön egy macska, káromkodik egyet. Noha egész nap a házban van, a gyerekekhez hozzá sem nyúlna, szóval, nem lett segítségemre.
Tegnap megkaptam a pénzem, kaptam 5 font borravalót! Egyszerűen fantasztikus! Már nagyon gazdag vagyok :) Kár, hogy nem órabérem van, mert akkor tényleg nagyon jól keresnék. Tegnap pl 14 óráztam, mivel este a szülők elmentek berúgni. Mondjuk már eleve részegen indultak el, és anyuka gondolta, hogy picit beszélget velem, de én elmenekültem. Kérdezte, jól érzem-e itt magam, hát hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak.
Ma viszont szabadnapom van, és a gyerekeknek megmondtam, ma nem játszom velük. Szeretnék délután bemenni ebbe a hatalmas városba, de esik az eső. Csak remélhetem, hogy eláll.
Mindenesetre boltba el kell mennem, mert kell magamnak egy-két dolgot venni. Nagyon-nagyon bízom abban, hogy előbb, és nem utóbb le tudok lépni innen!
Igen, lehet, hogy egy nagyvárosi bűzben majd hiányozni fog a vidék varázsa, de egyébként, ha csak a szomszéd tanyán találok családot, már ez is olyan, hogy fésülik a füvet is!

Tags: YORK AU-PAIR

VASÁRNAP MAGYAROKKAL

jun 24, '07 5:22 pm for everyone

Tegnap felhívtam egy magyar lányt, Katalint, a számát még az elődöm hagyta itt, nagyon rendes tőle.
Ma találkoztam vele kora délután, és még egy másik magyar lánnyal. Timivel. Ők már régóta itt vannak, au-pairként kezdték. Kati nagyon határozott, és céltudatos, és mérnüki végzettsége van. Eleinte a Tescónál dolgozott irodában, most már egy nagyon kellemes munkahelye van.
Kicsit lődörögtünk, aztán elmentünk egyikükhöz. Bár Kati sokat panaszkodott az ottani koszra, én abból semmit sem tapasztaltam!
Később csatlakozott hozzánk Gábor is, aki Balázs előtt volt aupair annál a családnál, akinél én vagyok. Ő sem bírta sokáig. Mind nagyon bíztattak, hogy ezeknél bármely család csakis jobb lehet, és hogy hagyjam ott őket.
Sokat beszégettünk, és nagyon értelmes dolgokról, igen jól éreztem magam. Meg igazi emberek között voltam!!! Amúgy sokszor, amikor külföldön vagyok, nagyon gagyi magyarokkal találkoztam, de ők mindhárman lenyűgöztek.
Főztem is nekik egy finom olasz vacsit nagy lelkesedésemben!
Közben várom a fotókat egy dél-angliai családtól. Nagyon messze vannak innen, de csodálatos helyen, a tengerparttól 5 percre laknak, és sokkal melegebb is a klíma. Két fiú van, 7 és 11 évesek, szóval ez sokkal jobb lenne, és nyelvtanulni is lenne lehetőségem. Már mindent lebeszéltünk, de azért még a fotókat megváro

Régi dolgok

AZ ÚJ SEMMI!

oct 2, '06 8:24 am for everyone

Mint, amikor az ember keresi a hollétét, úgy tévedtem el a minap a sövény közepén. Aztán két nyúl kellőképpen üdvözölt, és így végül a nap második része jól telt, tudtam mosolyogni. A sövény suhogása egészen megnyugtatott, de a testemet karistoló ágak és tüskék perverz fájdalmat okoztak. Csak a kiáramló vért bámultam, és néha nyalogattam, nehogy mindenem olyan legyen, de ez is negatív.

A nyulak értelmesebbek voltak nálam. Kis testüket szőr védi, őket a bozót nem bánthatja. Még közelebbről szemlélhettem őket, amikor sikerült fordulnom egyet, és beleláttam az odúba, ahol anya nevelte a csemetéit. Sírtam. Már egyre erősebben szorítottak a tüskék, a fordulás további horzsolásokat okozott. A lábam már zsibbadt, és kezdtem elájulni. Már nem érdekeltek a nyulak, csak saját magam.

Megérkezett az esti szarvas. Tegnap is itt legelt, megette fél bokrot. Hiába sáros a talaj, nincsenek lábnyomai. Súlytalan, és talán nincs is teste? Fogai helyén egy vastekercs, rajta egy üzenet, most látom, hogy nekem. "Hatkor a vörösnél". Ott leszek, ígérem... aztán bele kell gondolnom, hogy ez mit is jelent. Igen, el kell kezdenem edzenem tenyerem, és törni az ágat, a levelet.

MAI NAPI SEMMI

oct 11, '06 4:50 pm for everyone

Piról mérgezett romát,

S képedve feledte gyomrát.

Rómát nem morvák

Gyónták, Tirol

Tévedett rom. Hát

Hátamban tíz kereszt

Gyón fát, gaz ereszt

Fót, tán emleget

Sodrást terelget.

Lezárni e fát, fuck

S túl érezni milyet,

Lát.

TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN

oct 12, '06 3:34 pm for everyone

Nézi magát a tükörben, hoz még egy tükröt, hogy lássa magát hátulról is. Ellenőrzi az outlookot, minden rendben? Boldog lehetek ma? Nézi a buszon a többi csajt, de diszkréten, annak jobb a segge, mi lehetek én, kérdezi magát.

Féli magát a tükörben, lopna még egy trükköt, hogy tátsa száját bámulva is. Tetten érjük a hiúságot, fizetsz nekem? Kótog neked-e fa? Lépi a futón a rögbi-zajt, de mint éppen, látnak notabene! MI LEHETEK ÉN? kérdezi magát.

A tükör segít, a tükör nem segít. Az arc vagy te, te nem vagy az arcod, miben keresheted hát magad? Vagy nem jó a tükör, le kell cserélni, lehet, hogy kövérít, maga a tükör a hibás.

A trükköm terít, a füttykös nem repít. A karc, vagy nekem, vagy alakod, tizen meglephetnek, támogatsz? Was tea jo hour? Le calze nere? Lehet, hogy mögédlép, gammasugár a libám.

AKI ÉRTI, ANNAK KEDVES

oct 12, '06 3:54 pm for everyone

El tudjátok képzelni az életet ennek a nagy horizontnak távlatában?

Hiszen a semmi aligha ad ihletet, de ha más a perspektíva, hát könnyen adódik a bélben lámpás.

Kétszeresen sült tenyerem lapozgatom.

Mint kívánt almán a tetű,

Úgy értesültem szavaid

Sugallatán bolyhaim kemény

Párnáján levezetőn, kédesen.

Kint, lépted almán

Tanyám elképzeli tetteid,

S minket elemez e dal már.

Erdőn kérdőn értem,

Hogy mért érzek trippet,

Hosszasan, párán, dús kebleden,

Mégis árván kimondom a bent lévő

Szavaim.

A titok ott van, az égen

Úszó téglák között, eldugva a

Kupola magasán,

Hiszen csak Te, mint két oldalas,

Vagy odvas, tudod, mit lehelek

Most mogorván.

NAGY NEMZETI ÜNNEPÜNK ALKALMÁBÓL... NYILVÁNOSSÁGRA HOZOM

oct 19, '06 6:34 am for everyone

Közeleg a vész, és én pedig, kutatásaim közben, az egyik nagy nemzeti énekünk egy érdekes átirítára bukkantam a szilasvidéki Nyálasdy kastély egy titkos könyvtárszobájában.

Török Márti Libám: Lófaszt

Kazánnak lendületlenül térj míve, lóvakar!

Görgődlakk, s talpad sírod is,

Che ámor, s’four o’clock

A barbikádon e mírül tincsen mámorra key

Gábor, mag teljentolcs, meze

mik fémnek, fámnak tell.

Anyádnak tengülj, etlenül, félj, s mire ó, hamar!

Tömlőd mag, farkad bírod is,

Mér? Hát bor’s megvakar.

Te’a ládikádon-e díszül milyen kámforra lelsz?

Lago da merjen most levest

Tíz évet, ávót rest.

NÁCI NOVELLA - HOGY MI ÉRTELME, NE KÉRDEZZE SENKI!

dec 28, '06 2:09 pm for everyone

A kastély nagy ünnepre készült. A birtok uraságának nyolcvanadik születésnapja közelgett. Azon időkben ritka volt megérni ilyen szép kort, bár azért akadt, akinek sikerült. Meg például ott vannak a teknősök, akik köztudottan sokáig élnek, akár több évszázadon keresztül is bírják.

Mindenki sürgött forgott, valójában féltek attól, hogy az uraság mogorva lesz, és megint kivégeztet pár parasztot elégedetlenségében. Rettenet egy úr volt, utálták alattvalói, nagyon féltek tőle, rettegésben tartott mindenkit.

Meg kellett volna ölniük.

Az uraságnak nem volt teste. Fiatalon részt vett egy háborúban, amit sérülés nélkül túlélt. Egy távoli országban harcolt, és hazafelé át kellett szelnie a sivatagot, a szavannát, és egy pékséget. Az előző kettő még könnyen ment, noha a szárazságban, víz és élelem nélkül saját testét kellett megennie. Először levágta az egyik lábát, majd homokból eszkábált helyette egy kereket. Aztán a másikat, és ezt is megette. Végül rájött, ha megszabadul gyomrától is, nem lesz többé éhes.  A sok ezer kilométer tapasztalata azonban az lett, hogy egyáltalán minden testrésze csak egy felesleges nyűg.

Amikor a pékséget elérte, már csak egy agy volt. Szelíden beslisszant a padlón. A pék észre sem vette egészen addig, amíg az egyik pékinas bele nem botlott miközben egy nagy tál kalácsot vitt. A kalácsok így veszendőbe mentek, a padlóra hullottak.

No, akkor a pék dühbe gurult, mivel új kalácsokat kellett készítenie. A liszt viszont fogytán volt már, az utolsó kalácshoz az uraság agyát használta fel, és belesütötte.*

…

A 80. születésnapi ünnepség fő meglepetése egy olyan torta volt, amely kiköpött úgy nézett ki, mint az uraság. Egy nagy gúla alakú fonott kalács, amelynek tetejét porcukorral hintik meg (az uraság ugyanis időközben megőszült).

Az uraság azonban utálta a meglepetéseket. Talán a háború miatt, amelyben részt vett, és ahol az ellenség mindig meglepetésszerűen támadt rájuk. Vagy talán azért, mert kiskorában az apja, akit nem igazán kedvelt, minden külföldi útja után kindertojással próbált kedveskedni neki. De lehet az is, hogy nincs is valódi oka.

Levitette magát a konyhába, mert meg akarta lesni, hogy mi készült. Az udvarában egyedül egy tudós volt képes kommunikálni vele: telepatikus úton. Noha a tudós rendes ember volt, népszerűségét beárnyékolta, hogy ő volt e gonosz parancsok tolmácsa, így tulajdonképpen azonosították énjét az uraságéval. Sokan azt gondolták, hogy egy-egy kegyetlenséget talán nem is maga az uraság, hanem a csatlós tudós ötlött ki.

Most az uraság ott állt a konyhaasztalon. Kint a kertben már készen álltak a terített asztalok, már csak az uraságra és a tortára vártak.

A meglepetésnek szánt torta remekül sikerült: éppen olyan lett, mint az uraság.

(Szerintem mindenki kitalálhatja a történet végét.)

Nyilván, mivel az uraság nem táplálkozott, egyáltalán nem ehetett volna a tortából. Ráadásul szeme sem volt, egyáltalán nem láthatta volna a tortát. Egyedül a tudós üzenhette volna meg neki, hogy mi is történik.

Ennek azonban nincs értelme.

Sőt, valójában az történt, amire persze számítunk, hogy az uraságra fület és szemet ragasztottak, és látott és hallott mindent. Szájat azonban nem ragasztottak rá, emiatt ellilult.

A történet vége, amit tegnap álmodtam meg azonban ez: a torta nagyon ízletes volt, és mindenki meglepődött, amikor kiderült, hogy igazából magát az uraságot falták fel, és a torta is megmaradt, a disznó is jóllakott. Fellélegzett a ház népe, amikor a tudós szégyenében elmenekült

Az is lehetett volna, hogy kiderül, a tudós vakította el a népet ezzel a darab kaláccsal, ő találta ki, hogy ez az uraság, hogy félelemben tartson mindent és mindenkit, aztán miután megették az uraságot, kiderül, hogy csak egy közönséges kalács volt, de nekem ez kevésbé tetszik, szerintem mégiscsak jobb, ha összecserélték a tortát az urasággal, és megették a banketten.

Tehát az uraság a konyhaasztalon szemléli az eseményeket, de nincs szeme. A tudós bocsánatot kér, mert el kell mennie pisilni. Az uraság pár pillanatra egyedül marad. A szakács nagy büszkén mellé teszi az elkészült tortát, hogy megmutassa az uraságnak, gondolta, mivel nem szereti a meglepetéseket, hátha jobb, ha most megláSSa. Az uraságnak nem tetszik a dolog, de ezt senki sem tudja meg, mivel nem volt ott a tudós.

A torta elkészült, a konyhai személyzet végre pihenhet. Közben érkezik a szolgálólány, megpillantja az asztalon a két teljesen ugyanolyan kreatúrát. A szolgálólány balkezes, ezért, mint Freud is alátámaszthatná, önkéntelenül is a bal oldali tálcához nyúl. Meggyőződése, hogy a torta a bal oldali volt kettejük közül. A tudós visszaérkezik, de hiába telepatizál a tortának, az nem válaszol. Közben nagy ordítást hall. (Csak ő, mert telepatikus ordítás ez.) Kifut, az uraságból éppen lemetszették az első szeletet.

Aztán ő is kér egyet, most már mindegy, nem?

OROSZ NORBERT VILÁGNAP

feb 5, '07 5:29 pm for everyone

Hát, kedves rajongóim, remélem, méltón ünnepeltétek az Orosz Norbert világnapot. Várom leveleiteket, mi jót csináltatok. Én boldogan, némi merevedéssel ébredtem, majd ettem, majd tanítottam, majd fodrásznál voltam, majd munkainterjún (we'll see), majd nővéremnél Oshóról beszélgettünk, majd hazajöttem, majd elmentem ide, majd hazajöttem, majd elmentem oda, majd zsúrt készítettem, volt kakaó és parízer, meg torta, és büdi angolok. A hangulatot Simon Kaci Orosz Norbert díjas festőművész alkotásai emelték, ami miatt külön köszönet a az alkotónak, akit ezentúl csak a Divino Kacinak emlegetünk.

A KÖLTÉSZET!

mar 5, '07 7:00 am for everyone

az ember végül homokos,

lassú torrkokon át rothaszt estére szalmát

mindvégig bámulja egy halász,

ki élet évét szánja, mint kára ért –

s hozzák már számára a mondát,

mit kérdőn hívhatunk bársonyos

mormogásnak, álmos lobogásnak.

a gyertyák meztelencsigákként

négy számot ordítanak:

egy, egykettő, háromgén…

s lomhán, mint kinek tenyere a kezem,

elkerülhető bajt észlel a patak partján.

ha a hang kritikus, átadom magam

a bőrömnek, az életem kedvének,

egy tegnap kapott levélen a por.

nyújtanál segítséget?

mint parkettánkon  a gyűlölet,

olyan finomsággal kereshetsz meg.

mert értelmetlen a küzdelem,

s minél tovább nézem a képem,

annál kevésbé látom fehéren

el

elhatározás, vagy elhatárolódás,

minden szó unalmas betűkből

ellentétből, következményből

mondandó. elhalálozás.

TANULMÁNY AZ EREDŐRŐL

mar 6, '07 3:34 pm for everyone

És nem halad el mérget. Kényeztetve ült ott még egy picit, aztán belemártotta festékébe az ecsetet, hogy ecseteljen e chatten égjen keze alatt a murka. Látjátok, létezem, és két szín között elhalványulok én is, nem csak a csillagok.

Most a távolság köztem és az asztal között a levegő, mert ha nem ő, hát a törülközők a széken. Mondhatni így is leírhatnám a helyzetem, de inkább szülőföldemre gondolok. Amihez annyira kötődöm, pedig nem is emlékszem rá. Mihez is kellene kötődnöm rajta? A kórházi ágyhoz? Nekem ne mondja senki, hogy létezik szülőföldi kötődés, megszokás létezik, emlékek. Az ember él itt, ott, és valami miatt az elméje kötődéseket fakaszt magából.

Szóval, kérdem én most újra, mekkora is a távolság? Ellenben, miért is egy asztalhoz mérem magammal a távolságot?  Miért aláznak meg bennünket ennyire a terek? Miért gondoljuk, hogy mi beléjük férünk, miért adunk nekik hatalmat?

Ha a próféta megkínálta saját testéből a tanítványait, hát az nem épületalapítás volt, hanem félreértés. Pontosan azt mutatja, hogy nem kell a hely, mert ott van a test, attól is épp elég nehéz megszabadulni.

A költő egy versben említ meg egy tárgyat és magát a távolságot.

Rosszul idézve: „a málhaságot mint ütegrugót megrakod” – és kérem, itt nem lehet bizonyítani sem azt, hogy tévedett, sem pedig az igazát. Egyszerűen nem lehet vele egyet érteni sem. Ugyanis ha távolság egyenlő x-szel, akkor máris egy rohadt nagyot hazudtunk! A távolság világában nincs helye az egyenlőségnek. AZAZ

Ti olyan közel vagytok hozzám, hogy szinte szűk a hely.

A LÉT BÉKÉJE

mar 19, '07 3:24 pm for everyone

A távolba néző ember Örményországban élt. Egy sivatagos puszta közepén. Egész nap az eget kémlelte, az ég alsó részét, ott, ahol úgy gondolta, majd valami történni fog. Annyira a távolba nézett, hogy észre sem vette, amint a kis hangya felmászott a lába szárán.

A hagyma beköltözött a köldökébe, és csakhamar a fény és a meleg hatására növekedni kezdett. De az ember még mindig csak a nagy messziséget kémlelte, ügyet sem vetve a növénykére, amely teste közepén cseperedett. Egyik nap elázott a távolba néző ember, és ekkor a hagyma fejlődése újabb lendületet vett.

Rászálltak  a bogarak, és élvezték a zöldjét, aztán a szél simogatta a virágot, amely pár nap múlva nőtt a húsos szár végén.

Az örmény csak nézte a messziséget, és nem voltak gondolatai.

A hagyma pedig olyan nagy lett, hogy kiesett a köldökéből.

(Nem tudni, valóban megtörtént-e.)

Tags: PEACE GREEN POETRY

EGY CSÉSZE KÁVÉ OSHÓVAL - SZERINTEM MINKET MOST FOGLALKOZTATNAK

may 23, '07 6:26 am for everyone

A minap egy erdőben sétálgattam, majd letértem egy ösvényről, és láttam három folyót párhuzamosan folyni. Sohasem találkoztak, de egymás mellett haladtak.
Végül betértem egy kávéházba, ahol megláttam Oshót, amint épp egy csésze kávét ivott. A legnagyobb természetességgel ültem le mellé, majd elővettem a gordonkámat, és tenyeret sütöttem rajta.
Ő nem szólt, de minden gondolatát hallottam. Nem volt egy gondolata sem.
Aztán a kávé végeztével lassan elmagyarázta:

Most mindenki azon aggódik, hogy megtalálja az élet értelmét, hiszen a tudomány Nyugaton minden értéket lerombolt, mindent az anyag szintjére egyszerűsített. Már a szeretetet is csak egy hormonnak tudják be. Ezért van az, hogy mindenki értelmetlennek érzi az életét.
Ha szerelmes leszel, az életed bizonyos értelmet nyer. Az emberpár magasabb rendű, hiszen ketten egyesültek (már, ha sikerül). Az energiák körré váltak. Amikor egy ffi és egy nő szerelemben egyesülnek, abból egy magasabb rendű valóság fakad, hiszen két energia találkozott.
Gyermek születik, és most már családot alkotnak - gyarapodott az értelem. A család magasabb egység, mint egy pár.
Amikor egy költő megír egy verset, értelem születik, mert a költő már nincs egyedül, alkotott valamit. Amikor az anya gyermeket szül, értelem születik. Magadra hagyatva, minden mástól elvágva, szigetként különválasztva értelmetlen az életed. Minél nagyobb az egész, annál teljesebb az értelem. És ez Isten, aki nem egy személy, és nem üldögél sehol. Ezek az elképzelések ostobák. Isten a létezés teljes jelenvalósága, a lét maga. 

Aztát tovább üldögéltem, és néztem a folyókat folyni. 

FANNINAK

may 25, '07 3:32 pm for everyone

A legnagyobb csend a tiéd. A rétben, a rétegben, a répában. Mélyen, a sejtben, ott lakik az odúban. Nincs elrejtve, csak belül van.

A hátizsákod jól bezárod, és nyilván aranyat is viszel magaddal, pedig felesleges. Megkeresheted az izzadást ott is. Mindenképpen írj majd egy papírra fel négy szót, melyeket többé nem felejtesz el. Ebből kettő a neved lehet.

Az ottaniak isznak egy furcsa teát, amitől megtisztulnak. Hánynak egész éjjel, de közben beszélnek a szellemekkel, és érzik, hogy kijön belőlük minden rettenet és kátrány. Állítólag irdatlan jó érzés.

Miközben a buszon zötyögsz, tele vagy hellyel a szívedben az új iránt, és a másik, a hátad mögött hagyott élet igen messzi létezés csupán. Pedig még arra is emlékszel, hogyan záródik a fürdőszobát ajtaja. Vagy kulccsal zárod be, vagy kicsit meg kell nyomni az ajtót, különben nem csukódik be teljesen. Most más zárja épp, de ha elköltözik, már neki is emlék lesz, de nem biztos, hogy emlékszik rá. Én igyekszem nem elfelejteni az összes ajtó záródását, amivel csak mélyebb kapcsolatba kerültem.

A hajad talán ziláltabb az ottani klímától, de mivel most elolvasod ezt, új erőre kap. Akár maszturbálhatnál is, nem?

Az inkák szintén olyan messzi vannak tőlünk, hogy semmit nem értünk belőlük. Egy másik dimenzió. Állítólag nem haltak ki, sőt, semmi sem tűnik el, csak a dimenziók változnak. Ez is érdekes. Az biztos, és ezt ilyenkor utazás közben érzi legjobban az ember, a tér és az idő, ahogy eddig mértük, az egy hamiskodás csupán. Ezt épp most érzed majd, az Andokban haladó buszon, hogy itt is, ott is. És nincs fent és lent.

Ám legyen. Légy ott!

ILDINEK

may 26, '07 7:44 am for everyone

Vannak az életünkben apró stabil periódusok, amik az állandóság illúziójával kecsegtetnek. Akár az Arrabona áruház ételbárjában dolgozó szimpatikus néni, vagy az ottani melegszendvics állandósult ízvilága. Ha egyszer visszatérsz, és érzed, hogy ez már nem ugyanaz, nagyon rossz érzés.

De hiszen közben Te magad is mennyit változtál! Nem csak lelkileg, gondolj bele, hét évente az egész tested kicserélődik. Ezért eszünk, ezért kakilunk.

Mert semmi sem állandó. Amikor felidézed a múltat, azt már az új, mostani agyaddal teszed, amely ugyan képes emlékezni, de már mindent máshogy értelmez.

Kellemes, amikor valami biztos; ha van legalább egy pont, amihez kötődhetünk. De az élet folyékony, és ha megszilárdulna, akkor már nem élne, halott anyag lenne.

Nekünk is csak el kell dönteni, hogy részt akarunk-e benne venni, vagy szilárdan dacolni szeretnénk ellene. Az élet fog győzni. Nem válhatunk élőként halottá. Fontos, hogy keressük azokat a pontokat, ahol fel tudunk oldódni ebben az őstengerben.

Ha megfigyeled, az ember évezredes tevékenysége, és pontosan emiatt nem vagyunk már a természet része, mindig az, hogy valami biztosat hozzon létre. Könyvtárakat épít, hogy megőrizze a tudást, magas gátakat, hogy ne fulladjon meg az árban.

Ha valaki túl erősen ködőtik a múltjához, de akár a jelenben is személyekhez - akik óhatatlanul csak ideiglenesen lehetnek mellette - akkor egy idő után a lelke tele lesz a szálak elszakított csonkjaival.

Ilyenkor kell megfürödni az életben, hogy meg ne fulladj.